Amikor a robotok döntenek!

A robot, mint a “főnököd”

“A főnököm egy robot” – gondolták minden bizonnyal a hongkongi Deep Knowledge Ventures befektetési társaság alkalmazottai, amikor egy számítógépes algoritmust neveztek ki az igazgatóság teljes jogú tagjává. Valóban igaz, hogy a robotok rekordsebességgel hódítják meg dolgozó világunkat. Árut rendelnek, együtt dolgoznak az emberi kollégákkal a futószalagok mellett, termékeket forgalmaznak az interneten és diktálják a kereskedelmet. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy az intelligens rendszereket nemcsak az emberi munka kiegészítésére, hanem annak bizonyos területeken történő helyettesítésére is használják, ideértve a felügyeleti feladatokat. Így itt az ideje foglalkozni mindennek a (munkajogi) jogi keretével is.

Döntés született arról, hogy egy számítógépes algoritmus kinevezése a német részvénytársaságok felügyelő bizottságában vagy igazgatótanácsában (még) nem lehetséges (a német részvénytársasági törvény, az AktG 76. cikke 3. bekezdése 1. mondata, 100. cikke 1. bekezdése 1. mondata szerint). A felügyeleti funkció robot általi betöltése azonban nem csupán távoli álom. A japán elektronikai csoport, a Hitachi például már alkalmaz intelligens rendszereket munkautasítások végrehajtására a német fiókvállalatainál. Jogi szempontból semmi sem szól az utasítások kiadási jogának emberről gépre történő átruházása ellen, ha a munkáltató megfelelő programozás révén biztosítja, hogy egyedi esetek lényeges körülményeit figyelembe vegyék az utasítás kiadása előtt (A német Polgári Törvénykönyv, a BGB 315. cikke, a német Kereskedelmi Törvény, a GewO 315. cikke). A „robotfőnök” egyetlen megfogható korlátozását a GDPR 22. cikk (2) bekezdése nevesíti, ugyanis a rendelkezés értelmében az olyan döntések, amelyeknek „joghatása” vagy „jelentős káros hatása” van az érintettre, nem alapulhatnak személyes adatok automatizált feldolgozásán. Így egy robotfőnök (még) nem mondhat fel a munkavállalónak. Azonban már valóság, és az adatvédelmi törvény alapos értékelését követően jogilag is megengedett, hogy emberek személyzeti döntéseket hozzanak algoritmusok által hozott javaslatok alapján, különösen a teljesen automatizált felvételi eljárások és a kiválasztási eszközök esetében (ún. „People Analytics”).

Tehát a robotok helyettesítik a dolgozókat. De lehet-e őket alkalmazottaknak is minősíteni a munka- és társasági jogi szabályok alapján? Bele kell-e őket számítani a létszámba, amelynek alapján meghatározzák, hogy hány alkalmazott után kell felállítani egy felügyelő bizottságot, mekkorának kell lennie az üzemi tanácsnak, vagy alkalmazandó-e a német elbocsátással szembeni védelmi törvény? A szociális szempontok mérlegelése során a robotokat az emberi alkalmazottakkal azonos értékűnek kell-e tekinteni? Még ha egyes szerzők egyet is értenek ezzel és fellépnek mellette, ezt minden esetben vissza kell utasítani. Minden meghatározott létszám (egyelőre) természetes személyeket feltételez, és a szociális szempontok mérlegelése robotok esetében abszurdumnak tekintendő. Két alkalmazott elbocsátása helyett nyilvánvalóan kevésbé lesz szociális védelemre szoruló a „fiatal” robot, akinek nincsen gyerektartási kötelezettsége sem. Mindez megszüntetné az alkotmányosan védett vállalkozói szabadságot és a munkát a modern technológiai vívmányok alkalmazásával optimalizálná. Bárhogy is nézzük, a robotok tárgyak maradnak

Felelősségre vonható-e egy gép?

A fentiekből következik, hogy még a humanoid robotok sem vonhatók felelősségre az alkalmazottak / ügyfelek sérülése és / vagy a vállalat jó hírnevében okozott kár esetén. A felelős személy meghatározása attól függ, hogy az okozott károkat a robot nem megfelelő programozása vagy nem megfelelő működése okozta-e. A jogalkotó még nem tett lépéseket e tekintetben. Jelenleg vitatják, hogy az intelligens rendszerek használatát függővé kellene-e tenni kötelező biztosítás megkötésétől. A következő óvintézkedések meghozatala különösen ajánlott: Kockázatértékelések elvégzése (a német munkavégzési körülményekről szóló törvény, az ArbSchG 5. cikke), az ipari biztonsági rendeletben, valamint az ISO 10218-2011 ISO szabványban említett biztonsági óvintézkedések betartása és az üzemi tanács bevonása (a német Betriebsverfassungsgesetz, a BetrVG 90., 87. cikke 1. bekezdés 7. pontja).

Robotokra vonatkozó irányelvre van szükség!

Mégis, hogyan ellenőrizheti egy igazgatótanács / felügyelő bizottság az öntanuló rendszereket, amelyek a próbálkozás elvén működnek, és automatikusan változtatják magukat? Hogyan tevékenykedhet egy igazgatótanács kötelessége szerint és a „megfelelő információk” alapján, ha nincs betekintése az input és az output között található fekete dobozba? A társaság vezetésétől elvárt, hogy kiegyensúlyozza a lehetséges kockázatokat minden egyes esetben, szorosan figyelemmel kísérje az általuk használt robotok fejlődését, és compliance rendszereket vezessen be a jogsértések elleni védekezéshez. Jogi szempontból úgy tűnik, hogy a fent említett jogi keretfeltételeket egy írott, „robotokra vonatkozó irányelvben” is meg kell határozni. Javasoljuk, hogy a vállalatirányítás a mesterséges intelligencia használatát átlátható módon kommunikálja, különösen a befektetők, az alkalmazottak és az üzleti partnerek számára. Senkit sem akadályozunk meg abban, hogy pénzt fektessen be kockázatos projektekbe, robotokkal dolgozzon és / vagy velük kereskedjen. De fontos, hogy mindezt tudják.