„Fizess vagy vitasd!” Néhány gondolat a felszámolási eljárásról

„Fizess vagy vitasd!”
Néhány gondolat a felszámolási eljárásról

1992 január 1. óta van hatályban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (eredetileg a végelszámolási eljárását is ez a törvény szabályozta), azaz a Cstv., mégis a mai napig találkozunk olyan ügyekkel, ahol az ügyfelek (vagy éppen az ellenfelek) egyáltalán nincsenek tisztába a felszámolási eljárás lényegével és azzal, hogy a felszámolási eljárás milyen kockázatokat jelent számukra.

Mivel a felszámolási eljárás rendkívül súlyos jogkövetkezményekkel (akár az érintett cég megszüntetésével is) járhat, érdemes ismételten kiemelni néhány fontosabb szempontot.
A felszámolási eljárás alapvető lényege, hogy a törvényben meghatározott szempontrendszer szerint fizetésképtelenek tekintendő cég (az „adós”) felett, a bíróság jogerős határozata alapján, a hitelezők (illetve a felszámolóbiztos) veszi át az irányítást a tulajdonosok és a korábbi ügyvezetés helyett, abból az elsődleges célból, hogy az adós vagyonából az ismert hitelezői igényeket, az adós jogutód nélküli megszüntetése mellett, kielégítsék.

Felszámolási eljárás több okból indulhat egy cég ellen. Itt most nem azokról a triviális esetekről lesz szó, amikor a felszámolási eljárást jogerős bírósági ítélet, végrehajtás, csődeljárás, vagy esetleg végelszámolási eljárás előzi meg. Cikkünk azzal az esetkörrel kíván foglalkozni, amikor a felszámolási eljárást egy piaci szereplő kezdeményezi vagy kezdeményezné egy másik ellen. Nevezetesen a Cstv. 27.§ (2) bekezdésének a) pontjáról, amely szerint a bíróság megállapítja az adós fizetésképtelenségét, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.

Magyarul: bármely szerződésen alapuló kiegyenlítetlen számla vagy fizetési felszólítás (ha a követelés összege, kamatok és járulékok nélkül számítva, meghaladja az 1 millió forintot, illetve 2026 december 31. után a 200 000 forintot) alapot adhat felszámolási eljárás megindítására, ha az adós a követelést korábban elismerte, vagy azt nem vitatta határidőben. A felszámolási eljárás elrendelése merőben formális dolog, egyébként megalapozatlan, vagy vitatható követelések is megalapozhatják az elrendelését, ha a fenti feltételek teljesülnek. Ha egy cég ellen felszámolási eljárás elrendelése iránti kérelmet nyújtanak be, a bíróság nem azt fogja vizsgálni, hogy megalapozott-e a követelés, hanem azt, hogy volt-e elismerés vagy vitatás.

Mai napig tipikus hiba cégeknél, hogy elmarad a követelés szakszerű vitatása (vagy olyan nyilatkozatot tesznek, amely elismerésként értelmezhető, bár a szándék nem ez volt). A vitatással szemben nem csak az a követelmény, hogy annak határidőben kell történnie, az adós vitatását csak akkor lehet megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét. Az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Számos esetben nem az történik, hogy valaki egyszerűen elfelejtkezik egy számláról, hanem az, hogy a számlát valamilyen oknál fogva nem tartják jogosnak, nem kívánják kifizetni, de ennek a másik fél felé kommunikálása nem a megfelelő formában (pl. a vitatás nem írásban, hanem szóban vagy telefonon történik) és tartalommal (pl. írásban történik ugyan a vitatásnak szánt nyilatkozat, de a fentiek alapján nem értelmezhető érdemi vitatásnak) vagy nem a megfelelő időben (azaz elkésve) történik, megnyitva a lehetőséget egy felszámolási eljárás megindítására.

A vitatás elmaradása azért is veszélyes, mert lehet, hogy a jogosult évekkel később kívánja érvényesíteni a követelést (az általános elévülési idő öt év), amikor már nem biztos, hogy az adósnál megvan minden védekezéshez szükséges információ. Az is előfordulhat, hogy a követelést nem az eredeti jogosult, hanem egy, a követelést megvásárló, faktoring cég kívánja behajtani.

Egy másik tipikus hiba, hogy az esetlegesen érintett cég biztonságba érzi magát, hiszen stabil, rendezett a vagyoni helyzete, és azt feltételezi, hogy nem is indulhat ellene a fizetésre való tényleges képtelenséggel gondolattársított felszámolási eljárás. Azonban, mint azt fentebb láttuk, a felszámolási eljárás elrendelése és a fizetésképtelenség törvényi definíciója nem függ a cég valódi vagyoni helyzetétől, egyetlen nem vitatott hitelezői követelés elég lehet ahhoz, hogy a bíróség elrendelje ezt az eljárást.

Jogtörténeti érdekesség, hogy a felszámolási eljárásokat 1992-t megelőzően szabályozó 1986. évi 11. sz. törvényerejű rendelet még valóban az adós tényleges vagyoni helyzetéhez kapcsolódó körülményekre alapozva határozta meg a fizetésképtelenség fogalmát, azonban ez számos olyan gyakorlati jogértelmezési és jogalkalmazási problémát vetett fel, amely miatt a jogalkotó paradigmaváltás mellett döntött, és az adós tényleges vagyoni helyzetének bonyolult vizsgálata helyett, bevezetett egy egyszerű törvényi vélelmet, miszerint ha az adós indokolatlanul nem fizetett ki egy követelést, akkor az valószínűleg ténylegesen fizetésképtelen. Megjegyezzük, hogy e törvényi vélelem nem teljesen megalapozatlan, mert az esetek túlnyomó többségében olyan adósok ellen indul felszámolási eljárás, amelyek ténylegesen nem képesek tartozásaik rendezésére.

Nyilván az sem segít az eligazodásban, hogy bár az alapkoncepció 1992 óta változatlan, azaz a felszámolási eljárást követelés elismerése alapján vagy követelés vitatásának hiányában az adós tényleges vagyoni helyzetétől függetlenül, akár egyetlen hitelező kérelmére el lehet rendelni, a konkrét jogszabályi szöveg számos alkalommal változott, változtak a határidők, a feltételrendszer részletei stb.

Bár a felszámolási eljárás elrendelését megelőzően a bíróság az adóst is felhívja nyilatkozattételre, itt nincs már lehetőség a követelés érdemi vitatására, itt legfeljebb azt lehet demonstrálni, hogy felszámolási eljárás megindítására vonatkozó kérelem nem megalapozott, mert az nem elismert, vitatott követelésen alapul.
Amennyiben egy adós ellen egy hitelező felszámolási eljárás elrendelése iránti kérelmet nyújt be és a vitatás elkésett, még van lehetőség a kárenyhítésre, azaz a felszámolási eljárás elrendelésének elkerülésére, azzal, hogy az adós megfizeti az adott hitelező követelését.

Amennyiben az adós egyebekben megalapozatlannak tartja a követelést, de az adós vitatása elkésett, a tartozás adós általi megfizetése nem minősül tartozáselismerésnek, és a teljesítés polgári peres eljárásban visszakövetelhető.

Természetesen mindenki számára az az optimális helyzet, ha egyáltalán nem kerül olyan helyzetbe, hogy kitegye magát a felszámolási eljárás veszélyének, és esetleg csak egy megalapozatlan követelés megfizetésével tudja elkerülni a felszámolás elrendelését (ha erre egyáltalán meg van a fedezet), különös tekintettel arra, hogy a kifizetett összeg bírói úton történő visszakövetelés hosszabb ideig is eltarthat, illetve további költségekkel jár. Ezzel kapcsolatos tanácsunk, az, hogy ha bárki olyan szerződésen alapuló számlát, követelést kap, amelyet megalapozatlannak tart, haladéktalanul forduljon jogászhoz, hogy a követelés szakszerű és jogszerű vitatása meg tudjon történni. A vitatás akkor is szükséges, ha a követelést csak részben szeretnénk vitatni, mert vitatás hiányában egy részlegesen kiegyenlített számla is megalapozhatja a felszámolási eljárás megrendelését, sőt adott esetben a részleges teljesítés, akár elismerésként is értelmezhető lehet. Az egyébként megalapozott követeléseket pedig, nyilvánvaló okoknál fogva, érdemes határidőben megfizetni. Röviden összefoglalva: fizess vagy vitasd!