December 9-től a szoftver is termék – és a frissítésekért is felelni kell

December 9-től a szoftver is termék – és a frissítésekért is felelni kell

Mit jelentenek a megújult termékfelelősségi szabályok a gyártó, forgalmazó és szoftverfejlesztő cégek vezetői számára?

Öt hét múlva új szabályok szerint kell felelni a hibás termékek által okozott károkért, és a változás nagyobb része nem a gyárcsarnokokat, hanem a szoftvereket érinti. December 9-től terméknek minősül az önállóan értékesített alkalmazás, az eszközbe épített vezérlőprogram, az operációs rendszer és a mesterségesintelligencia-rendszer is, ugyanúgy, mint egy háztartási gép vagy egy alkatrész.

A magyar jogalkotó az új uniós szabályokat már 2025 végén átvezette a Polgári Törvénykönyvbe. Az új szabályok a december 9. után forgalomba hozott vagy használatba vett termékekre vonatkoznak. A korábban piacra került termékekre továbbra is a régi szabályokat kell alkalmazni, a december 9. után lényegesen módosított termékek azonban – például egy nagyobb szoftverfrissítés nyomán – már az új szabályok alá kerülhetnek.

Miért vezetői kérdés ez? Azért, mert a termékfelelősség vétkességtől független, objektív felelősség: a károsultnak nem kell bizonyítania, hogy a cég hibázott. Elég, ha a termék hibáját, a kárt és az ok-okozati összefüggést bizonyítja. A károsulttal szemben a felelősséget szerződéssel sem kizárni, sem korlátozni nem lehet – és a károsult jellemzően nem is a cég szerződéses partnere.

Mi számít ezentúl terméknek?

A szoftver akkor is termék, ha önállóan – letöltéssel vagy előfizetéssel – értékesítik, és akkor is, ha egy másik termékbe építik be. Ide tartoznak a digitális gyártási fájlok (például egy 3D-nyomtatási terv) és azok a kapcsolódó digitális szolgáltatások is, amelyek nélkül a termék nem tudná ellátni a funkcióit. Tipikusan ilyen az okoseszközt vezérlő alkalmazás.
Nem minősül viszont terméknek maga az információ, így a forráskód sem. A szabályok a kereskedelmi tevékenységen kívül fejlesztett szabad és nyílt forráskódú szoftverekre sem vonatkoznak.

A felelősség nem ér véget az eladással

Erről a változásról esik a legkevesebb szó, pedig üzleti szempontból talán ez a legfontosabb. Amíg a termék a gyártó ellenőrzése alatt marad – például mert ő biztosítja hozzá a frissítéseket –, addig a gyártó felelőssége is fennáll. A termék hibássá válhat egy rosszul sikerült frissítés miatt, de amiatt is, hogy elmaradt egy olyan biztonsági frissítés, amely egy ismert sérülékenység kezeléséhez szükséges lett volna.

Aki pedig egy már forgalomban lévő terméket lényegesen átalakít – például felújít vagy a gyártó ellenőrzésén kívül átprogramoz –, az maga is gyártónak minősülhet. Az, hogy egy cég mikor és mennyi ideig ad ki frissítéseket a termékeihez, így már nem pusztán termékfejlesztési, hanem felelősségi kérdés.

Kit perelhet a károsult?

A felelősök köre szélesebb lesz, mint eddig. Elsősorban a gyártó és a hibás alkatrész gyártója felel. Ha egy beépített szoftver hibája miatt hibás a végtermék, a végtermék gyártója a szoftver gyártójával egyetemlegesen felelhet. Ha a gyártó székhelye az Európai Unión kívül van, a károsult az importőrrel, a gyártó meghatalmazott képviselőjével, végső soron pedig a raktározást, csomagolást és kiszállítást végző logisztikai szolgáltatóval szemben is felléphet. A forgalmazó vagy az online platform akkor válhat felelőssé, ha a károsult kérésére rövid határidőn belül nem nevezi meg, kitől szerezte be a terméket.

Egy Unión kívüli beszállítóval dolgozó magyar forgalmazót vagy webáruházat tehát könnyen elsőként perelhetnek be.

Könnyebb lesz perelni

A bíróság kötelezheti a céget a perben jelentős bizonyítékok – köztük a műszaki dokumentáció – kiadására, az üzleti titkok védelmének biztosítása mellett. Ha a cég ennek nem tesz eleget, ha a termék nem felel meg a kötelező biztonsági előírásoknak, vagy ha nyilvánvaló működési hibáról van szó, a bíróság vélelmezheti, hogy a termék hibás volt. Ha pedig a technológia olyan összetett, hogy a károsult aligha tudná bizonyítani a hibát, a termék hibája és az ok-okozati összefüggés is vélelmezhető.

Megszűnik a dologi kárra vonatkozó eddigi értékhatár, és a károsult a jövőben a nem üzleti célra használt adatainak megsemmisüléséből vagy sérüléséből eredő kárát, valamint az orvosilag igazolt lelki egészségkárosodását is követelheti. A vállalati ügyfelek szempontjából fontos különbség, hogy a kizárólag üzleti célra használt vagyontárgyakban okozott kár továbbra sem tartozik a termékfelelősség körébe. A cégek egymásnak okozott kárait így továbbra is a szerződések rendezik, ezért a szerződéses kockázatkezelés még fontosabbá válik.

Mit tegyen most a vezető?

Hat lépés, amelyet érdemes még december 9. előtt megkezdeni:
1. Termékleltár – Mely termékeink tartalmaznak szoftvert, mely szoftverünk minősül önálló terméknek, és mit hozunk forgalomba december 9. után?
2. Frissítések – Ki dönt a biztonsági frissítésekről, mennyi ideig támogatjuk a termékeinket, és ezt hogyan dokumentáljuk?
3. Beszállítói szerződések – Rögzítik-e a szoftver- és alkatrész-beszállítókkal kötött szerződések, hogy a beszállító hibájából eredő kárt végül ki viseli, és hogy a beszállító milyen dokumentációt köteles átadni?
4. Ügyfélszerződések – Mivel a vállalati ügyfelek vagyoni kárára a termékfelelősség nem terjed ki, megfelelőek-e a saját felelősségkorlátozó és szavatossági kikötéseink?
5. Dokumentáció – Rendezett és szükség esetén kiadható-e a műszaki dokumentáció, és tudjuk-e, mely része minősül üzleti titoknak?
6. Biztosítás – Kiterjed-e a termékfelelősség-biztosításunk a szoftverhibákra, az adatvesztésre és az Unión kívülről származó termékekre?

A lényeg

December 9-től a szoftver nem „csak szolgáltatás”, hanem termék, a frissítés pedig felelősségi kérdés. Azok a cégek, amelyek most rendbe teszik a termékleltárukat, a frissítési gyakorlatukat és a beszállítói szerződéseiket, kiszámítható kockázattal lépnek be az új rendszerbe. A többiek akkor tudják meg, hol állnak, amikor egy perben a bíróság kötelezi őket a bizonyítékok kiadására.