Tévhitek a szabadság kiadásáról

Tévhitek a szabadság kiadásáról

Itt a szabadságszezon, de számos munkáltató és munkavállaló fejében nem világos, hogy hogyan is kell kiadni a szabadságot. Rengeteg tévhit és félinformáció kering a társadalomban, amelyeket jelen cikkben teszünk rendbe, hogy a munkáltató az Mt. szabályainak megfelelően és a nyári működést is biztosítva adja ki a kollégák jól megérdemelt szabadságát.

Ki dönt a szabadság idejéről és hosszáról?

Sokan tévesen feltételezik, hogy a munkavállaló dönti el, hogy mikor és mennyi időre megy szabadságra. Ez nem így van, hiszen a munka törvénykönyve világosan meghatározza, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki. A törvény előírja a munkavállaló meghallgatását, azonban ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló kérésének megfelelő hosszban és időben kerül majd kiadásra a szabadság, emeli ki Dr. Weidinger Péter, LL.M. az act legal Hungary munkajogásza.

Ha tehát a munkavállaló egész augusztusban szabadságra menne, de ez gondot okozna a munkáltató működésében, akkor a munkáltató minden további nélkül dönthet úgy, hogy nem egy teljes hónapra engedi el a kollégát, hanem csak 1-2 hétre. Az is előfordulhat, hogy a munkáltató már más kollégának kiadta a szabadságot a kinézett hétre, vagy hetekre, ebben az esetben is megtagadható a szabadság kiadása a később ébredő munkavállaló részére.

Sok munkáltató éppen ezért a „first come first served” szabályt alkalmazza, vagyis annak a kérését veszik figyelembe, aki előbb jelentette be a szabadságra vonatkozó igényét. Erre éppen azért van szükség, hogy a kollégák közötti feszültség elkerülhető legyen, amikor mindenki ugyanakkor szeretne szabadságra menni.

Van két hete a munkavállalónak, amiről ő dönt?

Általános tévhit, hogy a munkavállaló két hét szabadságról szabadon dönthet. A munka törvénykönyve csupán annyit ír elő, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ez biztosítja, hogy a munkavállaló ne maradhasson le egy egyszeri és megismételhetetlen eseményről, legyen az a gyermeke ballagása, vagy egy külföldi esküvő. Ez azonban nem a sokak által emlegetett két hetes szabály.

Van ugyanis egy olyan rendelkezés, amely szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Itt azonban arról van szó, hogy legyen két olyan hét, amikor nem kell munkát végeznie a kollégának, de erről a két hétről a munkáltató dönthet. Erre tipikus példa a gyártó üzemek szokásos nyári leállása, amikor a munkáltató szabadságra küldi a munkavállalókat a leállás idejére, hangsúlyozza Dr. Weidinger Péter, LL.M. az act legal Hungary partnere. Itt azonban egyoldalú munkáltatói döntésről van szó, a munkavállalók megkérdezése nélkül, az ő preferenciáiktól és kívánságaiktól függetlenül.

Akár meg is szakítható a szabadság?

Igen, kivételesen fontos munkáltatói gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a kiadott szabadság elhalasztható, de a már megkezdett szabadság is megszakítható. Ilyen eset természetesen nem fordulhat elő minden évben, de egyedi, akár vis maior esetekben a munkáltató érdeke megelőzi a munkavállaló szabadság iránti igényét. Ilyen eset pl.: amikor egy nagy baleset, vagy természeti katasztrófa miatt az orvosokat berendelik a szabadságról, vagy amikor egy olyan halasztást nem tűrő határidős projekt lezárásához kellenek a kollégák, amely nem lenne megoldható a munkavállalók szabadsága esetén.

Fontos, hogy ilyen esetekben a szabadság elhalasztása, vagy megszakítása miatt felmerült károkat és költségeket a munkáltató viseli, emeli ki Dr. Weidinger Péter, LL.M. ügyvéd. Ez magában foglalja az utazási költségeket, de lemondott és elbukott foglalási és szállásköltségeket is.

Összegzés

Fontos tisztázni, hogy a szabadság kiadásának joga a munkáltatót illeti, amelynek a munkavállalók kívánságainak figyelembevétele mellett a napi működés biztosítását is figyelembe kell vennie. Amennyiben a szabadság kiadása évről-évre problémát okoz, vagy rendszeres feszültséget szül a munkavállalók között, úgy érdemes lehet a szabadság igénylésének és kiadásának rendjét belső munkáltatói szabályzatban rögzíteni. Ezzel tiszta és transzparens helyzetet lehet teremteni és elejét lehet venni a későbbi feszültségeknek.